It doesn't have to be complete, just main ideas.
Thanks very much!
pont ugyanez a helyzet, inkább a bátyámnak érzem a Rault, mint a férjemnek.
És tudom, hogy nem fog változni a helyzet, mert már egyáltalán nem hoz
lázba, tűzbe. De mivel 10 évig életem szerves része volt, nagyon nehéz azt
mondani, hogy vége, innentől nem is akarlak látni. Nem is akarom ezt
mondani. Olyan utópiákat képzelek el néha, hogy békésen élünk, ő a
feleségével, én a férjemmel, és közben egyikünk új párja sem féltékeny arra,
hogy mi nagyon jó barátok vagyunk. S összejárunk így 4en. Mi nem járunk
párterápiára, mert én tudom, hogy ebből nem lesz olyan kapcsolat, mint egy
jól működő házasság. De a gond tényleg az, hogy nem volt igazi gond. Bár
voltak dolgai, amit nem szerettem, de ez még nem lett volna igazi indok.
Úgyhogy tegnap este is egy óra 7 percet beszéltünk telefonon, kitárgyalva
azt is, hogy én csütörtökön randizom egy új pasival, ő meg kölcsönkérte
szombatra a kocsimat, hogy elvigye moziba a lányt, akivel kiszemelték
egymást. Előtte persze elmegyünk együtt vásárolni... más szemében talán
vicces ez a viszony, mi csak nevetünk a család megrökönyödött
arckifejezésén.
amúgy új pasi már régi pasi. Nem jött be, nagyon más hőfokon égtünk -
mondhatni, ő nem is nagyon égett... hogy fogalmazzam meg, hogy megértsd, s
ne félreértsd? inkább példákkal támasztom alá : pl 2 éve reménytenelül
szerelmes a nagy őbe (akivel rövid ideig együtt éltek), akivel 2 éve nincs
semmi fizikális viszony, mert a csajnak van ámerikában valakije, de
szerintem kihasználja szegény 'volt pasimat" magával láncolva a
barátságával, és a néha elcseppentett hitegetéseivel. S ő 37 évesen nem tud
leszakadni róla, pedig rájött, hogy ez csak szar neki. már elhatározta, hogy
egyedül fogja leélni életét (inkább egyedül, mint egy nagy ő -pótlékkal),
aztán jöttem én a képbe, s nagy dilemma elé állítottam. Ezen annyira el
kellett gondolkodni, hogy közben a testi kapcsolatot (köztünk)
berekesztette, hogy ne vigye mellékvágányra a dolog... ezért csak moziba
jártunk, meg kávézóba dumcsizni. Pont mint 16 évesen. Csak míg ez akkor jó
volt, most már kevés.
kvázi még én kérdeztem (nő létremre) meg tőle, hogy neki vajon a szex nem
tartozik-e hozzá az egészséges élethez? mert nekem hiányzik, és nem veszem
zokon, ha nem feltétlenül van belém esve (még), egy darabig az is ok, ha
csak jó együtt... ha érted mire gondolok. Persze ne hidd, hogy ilyen
szex-központú lennék, de hát egy kapcsolatban, ha már kitártam lelkem egy
pasinak, az is benne van, hogy szeretem megszeretgetni fizikálisan is.
Szerintem ez 31 évesen normális. És abnormális, hogy egy pasinak 37évesen
nem az!
no ez a kardinális probléma, mert szerintem ebből kiderül, hogy szexuálisan
nem illünk össze.
a baj csak az, hogy az élet szinte minden területén passzolunk : közös
hobbi, érdeklődési kör, világlátás, utazási szokások, stb. nagyon értelmes,
intelligens, segítőkész (barátaim odavannak érte, mivel 3 napig együtt
síeltünk), önfeláldozó, és sorolhatnám a jó tulajdonságait. Tehát jól
ellennénk, még jobban is, mint Raullal - bár a beszélgetésben Raullal
előrébb vagyunk, ami persze valahol természetes is. Péterrel nem tudok olyan
jókat dumcsizni. De ez még változhat. Mindenesetre vívódom, hogy ha
kiválasztok valakit, s kvázi a Rault (aki nagyon jó férj volt) lecserélem
rá, akkor az már tényleg megérje. Másik, hogy a Péter még nem igazán élt
együtt hosszú ideig senkivel. Tehát ennyi idősen már sok a hóbortja (ami
mindenkinek van), és lehet, hogy az alkalmazkodó képessége kisebb. Ill
hamarabb elveszti a talajt, ha a megszokott mindennapokból kibillentik. úgy
vettem észre.
ezen okok miatt tegnap elmondtam neki, hogy ez szerintem nem fog összejönni.
maradjunk barátok esete van.
Persze még foglalkoztatja az agyamat, a fenti pozitívumok miatt. meghát nem
vagyok érzéketlen, azért valamit csak kellett éreznem iránta, ha már ágyba
bújtunk.
hát ez az én bonyolult magánéletem. ill a csütörtöki randi egy olyan
sráccal, aki már 3 éve vadul bókolgat nekem, s bár csak szakmai kapcsolat
volt köztünk, most megtudta, hogy szabad vagyok, s beindult. De kétlem, hogy
ő lenne az igazi. de azért adok neki esélyt, főleg, mert úgy feltöltődöm a
társaságában, meg jólesik a női hiúságomnak a sok bók. önző indok, de 31
évesen már nem küldünk el olyat, akiben egy pici remény lapul, ill akivel
kapcs beindul a fantáziám.
különben nem hiszem, hogy az, hogy elcsábultál fizikailag, szexuálisan
nemrég, még bizonyítaná, hogy nem Laura a nagy ő. Persze olyan kevesen
vagyunk, akik a nagy őt megtaláljuk, 100 ból talán 1-2. De szerintem attól
még lehet, hogy Laura a hozzád való társ, ha néha elcsábulsz. Hisz - s ez
nem hatalmaz fel a félrelépés gyarlósága alól - férfi vagy, és ti másképp
működtök, hormonilag. Nálatok egy kósza kufirc nem feltétlenül jelent
kötöttséget, csak testi kikapcsolódást. Persze én sem bírnám, ha a pasim
megcsalna, de már tudom, hogy el tudnám viselni, ha egyébként minden
oldalról működne a kapcsolatunk. Ez már nem lenne ok a szakításra, nem
vagyok annyira ideologista. (csak védekezzen!
Büszke vagyok rád, hogy ilyen sok mindent elértél az eszeddel! Lehet, hogy
nem gazdagodtál (még) meg belőle,de a business school remélem segít, hogy az
alagút végén a fény kitisztuljon. Szép dolog, hogy diákokat tanítasz,
előadásokat tartasz, és ilyen jól vetted az egyetem akadályait. Remélem,
téged is büszkeséggel tölt el!
a cikkedet nem lehet interneten is olvasni, ha már publikálják? érdekelne!
amúgy mi a nevedben az "A" betű? még soha nem hallottam azelőtt.